11.11 A Nagy Shaumbra Álom Kísérlet

Itt lehet megosztani a tapasztalatokat és a válaszokat...

sziasztok!
AZ az érdekes, hogy a Shoud óta folyamatosan, minden éjjel érzem, hogy nagyon intenzíven megy a tanítás, szervezés, kisérletezés az Álomlétben...
tegnapelőtt azzal a képpel, gondolattal "filmmel" ébredtem, csak aztán gyorsan el is illant a nagy része, hogy valami kristálytiszta, semleges folyadékról beszéltünk, amit bele lehet tölteni az elmébe, az kitölti majd a benne lévő nagy teret, és ezáltal kikódolódik a működése..túllépünk rajta...


Hát nagyon kiváncsian várom a ma éjjelt!!!!

Sziasztok kedveseim! Türelmetlenül vártam ezt az éjszakát és most,hogy túl vagyunk rajta ugyanolyan türelmetlenül várom a tapasztalataitokat:) Nekem két fő gondolata volt a ma éjszakai álmomnak: a viz fontossága és valami energia, ami nem villany és nem gáz. Ilyen alapon két kiemelkedő üzenetem volt: mennyire fontos a viz és ...idézem amit éjszaka leirtam: különleges jelentése van az áramnak a tanitásban.
Volt egy kérdés is: el akarjuk-e végezni a ránk bizott feladatokat?
Nagyvonalakban erről szólt az éjszakám...és tanitottam:) Olyan monatry érzésem volt/van

Sziasztok:)

Elég izgatottan vártam Én is ezt az éjszakát,féltem is h nem fog könnyen menni az alvás,de szerencsére ilyen problémám aztán nem lett:)
Hát ami a reggeli ébredéskor a legfurcsább volt az az hogy érdekes módon úgy emlékeztem hogy leírtam az éjszakai álmaimat..de a füzetbe egy darab szó se volt beleírva szerencsére ettől még emlékszek az álmaimra
Nem tudom ti hogy voltatok ezzel de Én többféle álmot is láttam..elég sokszor felébredtem egy egy álom között.Igazából 3 álmomra emlékszek elég élénken de tudom hogy vagy tucat álom is volt az este.
első álmom az valami olyasmi volt hogy pár bőrönddel a kezembe ékeztem meg egy épülethez...olyan volt mint egy régi római színház..mint Colosseum csak kisebb és nem voltak falai.
elvették a csomagokat Tőlem..után következő pillanatba már egy egy kisebb csoportba voltam..és hirtelen zene kezdet szólni azt hiszem volt egy kis jazz-es beütése a zenének,de nagyon felszabadító energiái voltak...mellemet volt egy hölgy aki elég zavartnak tűnt...Én elkaptam a kezét és elkezdtünk táncolni a zenére (hozzáteszem nagyon szeretek táncolni és olyan felszabadult lett hirtelen a hölgy h szinte már Ő vezetett Engem:) A többiek mosolyogva figyeltek minket ,először csak tapsoltak a zene ütemére,de után Ők is csatlakoztak. A zenész (meg mernék esküdni Tóbiás mosolyát láttam az arcán ) mondott valamit..ami a szeretettel és az ünnepléssel volt kapcsolatos..erre pontosan nem emlékszek sajnos..csak érzések vannak meg,de ezektől az érzésektől még most is szinte repkedek
Második álom családi jellegű volt...családi veszekedésről szólt, és ami érdekes volt hogy végén nagyapám jött oda hozzám hogy elmondja mennyire nem szabad így megoldani a dolgokat ..az együtt érzés és a szeretet a megoldás. Ez Nekem sokat mondott el..főleg mert sose voltam veszekedős fajta..nagyapám meg sose volt ez a békítő típus.
Nos harmadik álom amikor is egy gigászi nagy kék energiagömbbe voltam..nem is tudtam felmérni mekkora lehetett..és hatalmas energiautak vezettek ki belőle szinte minden irányba a világba....gigászi méretek jellemezték az egész helyet...tényleg ésszel fel nem fogható volt....azt hiszem ez az Otthon volt ahonnan elindultunk réges régen.Gyönyörű látvány volt...

Hát Én ezeket tapasztaltam a tegnapi éjszaka folyamán
Remekül érzem Magam a mai napon (is).

Sziasztok !
Én még nagyon "kezdő" vagyok az új tudatosságban. Írtam már egyszer Katának, ő bíztatott, hogy kapcsolódjak a fórumhoz. Próbálom összerakni magamban a dolgokat, hiszen mostanában az életem teljesen megváltozott, ami jelenleg számomra egyenlő a káosszal. Olvasom a közvetítéseket, próbállak utolérni benneteket, így aztán olvasok régit-újat. Nagyon jó olvasni a fórumot, erőt ad. Köszi Nektek!
Azon az éjszakán későn feküdtem le, így egy álmomra emlékszem, de tudom, hogy több volt. Vízparton voltam, az égboltot figyeltem, amely nagyon érdekes képet mutatott. Egyszerre volt éjszakai és nappali is. Láttam a csillagokat, de átderengett a nappali égbolt, a felhőkkel. Se nem sötét nem volt, se nem világos. Mintha összeolvadt volna a nappal és az éjszaka. Szerintetek mit mond ?

Sziasztok!

Én is izgatottan vártam az éjszakát.
Történetekre nem emlékszem, de az érzések nagyon intenzívek voltak.
Voltak "" negatív és jó dolgok "" de ezeket úgy érzetem, hogy nincs semmi különbség köztük.
Nagyon erős érzés volt az, hogy tudtam, hogy minden megoldás ott lesz akkor amikor kell.
Soha nem érzetem ilyen totális és teljes egyensúlyt.
Azt éreztem, hogy kívül és belül teljes az egyensúly.
Az ígért választ is megkaptam. Mégpedig, hogy a teljes bizalom az amit meg kell engednem magamnak
és akkor minden így fog működni a valós életemben is mint ebben az álomban.

Sziasztok Shaumbrák!

Jó olvasni a tapasztalaitokról! Mivel abszolút "filmszakadás" volt nálam, be kell érnem a kommentekkel.

Igyekeztem feldolgozni, de arculcsapásként éltem meg, hogy sem 10-én, sem 11-én, sem 12-én nem emlékeztem az álmaimra. (Hozzáteszem, 10 éve vezetek álomnaplót, az esetek több, mint 4/5-ében emlékszem álmaimra, többségükben egy alvási szakaszon belül 4-5 álomperiódusra is.)
Úgy hajtottam álomra a fejem, hogy kinyilvánítottam szándékomat: benne leszek a kísérletben, együtt fogok dolgozni a Shaumbrákkal.
Annyira akartam. Ez lehetett a gond. Adamusék megvicceltek.
Kata! Nem lehetséges, hogy én voltam a kísérleti nyúl? Feltöltötték az elmémet azzal a "semleges folyadék"-kal és így "kikódolták".
Hát nedra, azt írod, nagyon kezdő vagy az új energiában. Ehhez képest, az álmod sokkal erőteljesebben fejezi ki, hogy benne élsz az újban, mint Jean Tinder 20 évvel ezelőtti ama ominózus álma. (Shaumbra Szívdobbanás c. írásában a részletek, azujenergia honlapon.)
Vary!Gyönyörű lehett az Otthon! Valamiért, különösen örülök neki, hogy kék.
Gigi! Az utóbbi 1-2 évben, álmomban sokszor voltam osztálytermekben, előadókban - tanulni. Lehet, hogy a te óráidra is beültem már.
Erika111! Igen, úgy tűnik, a bizalom a kulcs - valamennyiünk számára.

További szép álmokat!

Sziasztok drága utitársak:)
Azóta is azt álmodom,hogy előadásokat szervezek, rendezek, izgulok és mindig jól sikerül Igen, minden a bizalomról szól. Hogy mennyire bizunk magunkban...mert ugye mind tudjuk,hogy eddig (na jó ezelőtt pár évig) kivül kerestünk mindenféléket.
Feelin,majd áruld el Nekem is mikről tanitok

feeling-being ) Azért Én a helyedben még nem "élném" magam bele h nem álmodtál Én is mint igen aktív álmodó tudom h sokszor napok hetek múlva ugrik be egy álmom és annak mondanivalója Szóval ha ott akartál lenni akkor ott voltál Kiderül miért nem emlékszel rá)
:sunny

UI:mivel nincs ölelős giff így hát akkor Nagy ölelés

Szép napot Shaumbrák!
Úgy néz ki, nálam a 11.11 az 11.13 volt. Most, hogy újraolvastam az álomnaplóm vonatkozó részét, van némi emlékem.
Kató írását is olvastam a honlapon, akkor döbbentem rá, hogy köze lehet a történésekhez az én álmomnak is. De ilyen teljes és inspiráló álomleírást, mint Katóé, még nem olvastam.
Ő úgy fogalmazta meg, hogy "tömörítve" volt és egy hangulatból bomlott ki. Nekem az az érzésem, hogy ez egyszerre volt visszaemlékezés és csatornázás, miután ráhangolódott a hanglatra. Remélem, hamarosan Katót is a fórumozók között üdvözölhetjük.
Köszi az együttérzéseteket, bátorításotokat Gigi és Vary!
Kata. Azt hiszem, a kudarcélmény nem fedi a tapasztalatomat, bár az, hogy akarunk valamit és aztán, amikor nem érjük el és az lesújt minket, valóban kézenfekvővé teszi ezt a kifejezést. Túl vagyok rajta. De nem akartam homokba dugni a fejem: csalódottságot éreztem. Nem hiszem, hogy megcsaltak, inkább megvicceltek. Az arculcsapás nem arcba dobott kesztyű volt Adamusék részéről, tehát nem megsérteni akartak. Viszont, kihívás volt és egyben atyai jótanács/figyelmeztetés. Engem arra figyelmeztetett, hogy egyszerre vagyok apró és nagy is. Az apró énem önteltségét nem kellene hagynom felülkerekedni.
Szükség van a vágyra/akaratra/szenvedélyre (bárhogyan is nevezzük ugyanazt az energiát). Ez a mi kinyújtott karunk Isten - végső soron Önmagunk - felé. De szükség van a kegyelemre is. Ez Önmagunk - végső soron Isten - kinyújtott karja felénk. A két energia a szívünkben egyesül. Így épül fel a fény hídja (antakharana).
folyt. köv.

folytatás

Egy iskolában voltam. Teremről teremre jártam, hogy beüljek órákra, előadásokat hallgassak meg.
Benyitottam az egyik ajtón. Szőkésbarna cleos hajú, középkorú nő ült az egyik asztalnál, fehér köpenyben. Tipikus tanárnő kinézete volt. A munkája fölé hajolt. Visszaidézve, nem is osztályterem volt ez, inkább egyfajta egyszemélyes kis laboratórium.
Ingerülten emelte rám a tekintetét és valamit oda is vakkantott, mire megsértődtem. Egy kislabdát (olyat, amilyet tornaórákon hajigáltunk) dobtam a mellkasa közepének, a szívcsakrájához. Meglepődött. - Ugyanaztzt kapod, amit adtál - kommentáltam a történteket, és távoztam. Az ajtóból még visszahajoltam és valami vicceset mondhattam neki, mert pityergésből kacagásra váltott. Megkönnyebbülten távoztam.
A folyosón egy kis csoporthoz csapódtam, de a szemem sarkából észleltem, hogy az egyik teremben a halálról lesz oktatás. Kis tábla hirdette az ajtó fölött.

Az előbbi jelenethez még annyit, hogy az a gondolat volt bennem, hogy "Idejön az ember tanulni, aztán így fogadják. Nahát!" Úgyhogy, inkább zsörtölődés volt bennem mintsem komoly sértődés. Álmomban sokkal könnyedebben és viccesebben vettem a dolgokat.
Szóval - visszatérve a meghirdetett óráról, mely a halálról szólt - máris lekapcsolódtam alkalmi csoportomról, és bementem a jelzett terembe. A tanárok - akikről tudtam, hogy közülünk, tanulók közül kerülnek ki rotációs rendszerben - ott álltak előttünk egy színpadon.
Apám állt tőlem jobbra és elérzékenyülve, könnyes szemmel nézegette a kezében lévő kristály tálat. Az volt az érzésem, hogy ajándékba/valaminek az emlékére kapta. Olyasmit mondott a bajsza alatt, hogy köszönöm csajok (többnyire nőnemű lények álltak a tanárok színpadán - női energiák túlsúlya?), még nem volt részem ilyen szép tanításban (vagy ajándékban). Egyszerre néztem őt és a tanárokat, és néma zokogás rázta a mellkasomat, könny áztatta az arcomat.
[megszólalt az ébresztő]

Kató álmához megintcsak Igen, Igen, Igen!
Van benne egy rész aminek olvastán meglódult a szívem és a fejem búbjától a talpamig (szó szerint) bizseregni kezdtem. Amikor a "tömeg-én érzés"-ről ír: "Mintha egy alapról nőttünk volna ki, és sok-sok ujj lenne, vagy inkább virágállat (korall) nyúlványai".
Néhány éve egy érzés kapcsán, nekem egy olyan kép villant be, hogy mintha óriási amőba lennénk, mely nyúlványokat növesztett, rajtuk szemekkel (érzékelőberendezésekkel). És amikor két nyúlvány egymássl szembefordul, különállóknak érzékelik egymást. Tehát, csak látszólag vagyunk elkülönülve. Te Én vagyok. Tat Twam Asi (differenciáltabb lehet a dolog, mert a közös alapon a nagy lények lehetnek a nyúlványok és ezek ágaznak tovább az inkarnálódó személyiségekre, vagy még több szintű is lehet - innen a korall hasonlat)

Éjszakák és nappalok,
Egyre megy:
Álmodom,
S mégis ébren vagyok.

Három rövid álmom volt, valójára nem ilyesmire számítottam.

Mivel lefekvés előtt az Egyiptomi misztérium iskoláról hallgattam egy anyagot, így egész éjszaka én is bizonyosan ott voltam a tanulók között. A teljes éjszakámat végigkísérte, mintha átéltem volna a hallottakat, megvalósult volna a múlt.

Az első álomból fél kettőkor ébredtem, azonnal le is írtam.
Bár jó 20 évvel ezelőtti állapotban, középkorúak voltunk, de a történet a jelenben zajlott. A házunkból épp költözködtünk, nem tudom hava, a volt férjem és a gyermekeim is otthon voltak, de csak a férjemmel találkoztam, teljes közönnyel fogadva jelenlétét. Épp nem pakoltunk, de a bútorok egy része már hiányzott, minden szállításra volt összepakolva. Semmiféle érzés nem társult a költözködéshez. A már szinte üres nappaliban csörgött a vezetékes telefon, egy szimpatikus új ismerős hölgy hívott, hogy ígéretemnek megfelelően - amiről én már elfeledkeztem- utazzam vele a Balatonra, ahol valamilyen lényeges rendezvény lesz. Hosszasan beszéltünk, én a szabi hiányra hivatkozva először elhárítottam az utat, de megállapodtunk abban, hogy egy hosszú hétvégét meggondolok. Aztán jelentkezett az egyik barátnőm (vele nyáron tényleg a Balatonon voltam), de őt elhárítottam.
Utána a fiam szobájában várt egy arctalan férfi, (a mostani barátomnak véltem), s hívott az ágyba (már csak egy matrac volt a földön), anyám erre szemérmesen kivonult, hogy kettesben maradhassunk. Ám ismét csörgött a telefon, a másik barátnőm hívott, szintén a Balatonra invitált. Akkor eldöntöttem, hogy elmegyek, hozzájuk csatlakoztam volna, de nem volt hely a kocsijukban. Így megállapodtunk, hogy amikor ott leszek, akkor meglátogatom, megadta a pontos címet ( Balatonföldvár ).
Nem hezitáltam, bár megtudtam valahonnan, hogy a hölgy, akivel megyek nehéz természetű, már volt olyan, hogy valaki visszajött tőle, ám engem ez nem térített el, mivel nagy tudású, olyan ismeretekkel bír, amit tőle tanulhatok, vele megyek.

A következő álomban a család ebédlő asztalnál ült, én nyers sonkát szeleteltem, amiben a fiam egy picike kukacot talált. Ugyanilyen sonkát, amit előzőleg már megfőztem, szeleteltem s szintén feltálaltam.

Az utolsó álmomban egy elszigetelt helyen, talán valamiféle állomás alatti pince sarok részén lócákon ültem több ismeretlen fiatallal együtt, s mindnyájan valamiféle közös feladatra, utazásra várakoztunk. Mintha én lettem volna a felelős, vagy valamiféle vezető, de még én sem tudtam a feladatot. Tudtuk, hogy fontos dolgunk lesz, de nyugodtak, türelmesek voltunk, semmiféle feszültség nem volt bennünk. Mellettem egy zöld, hengeres, fém rácsos szeméttartó volt, így felálltam, s belepakoltam a szétdobált papír hulladékot.

Sziasztok!Az álmom az "anyag" olvasása után.Bár a lehető legtömörebben írtam le,azért ennél több is történt,de a lényeg azt hiszem ez.
Egy nyílt terepen voltam,valakivel,aki nem állat volt,mert a többi mind az volt.Talán farkasok,kutyák és még macska.A totemem farkas.Hát itt a böki,hogy nem emlékszem mi történt itt,de talán az a valaki ,mintha mondott volna valamit.Aztán a szobámban voltam,levetkoztem meztelenre,láttam az ablakon ,hogy emberek lefelé sétálnak,olyan tudatlannak éreztem oket,de nem rossz értelemben.Behúztam a függönyt,hogy ne lássanak meztelenül.Felöltöztem pirosba és hátizsákot is vettem magamra.Vissza indultam oda arra a nyílt terepre,a többiekhez,készülodtünk valamire.Tudtam nem kell vinnem más ruhát,mert úgyis mindenki kapni fog egyformát.Indultam az autónkhoz,pedig nincs jogosítványom,mégis vezetnem kellet és felkészültem lélekben az utazásra,mert tartottam a keresztezodésektol,mégis tudtam,képes leszek vezetni.

Sziasztok Shaumbrák!

Annyira örülök, hogy ilyen sokan megosztottátok az álmaitokat, gondolataitokat és érzéseiteket itt!
Örömmel olvastam az érdekesebbnél érdekesebb beszámolókat. És arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyon sok hasonló vonás fedezhető fel bennük. (pl.: ünnep, kör középpontjából jövő szépséges és örömteli energia, félelmek leküzdése, különleges és új feladat felvállalása, amiről sokszor azt se tudtuk, hogy képesek vagyunk rá..)
Olyan, mintha ugyanazt az info-t kaptuk volna, igen konkrétan, csak a fordítás más. Mindegyikőnk úgy álmodta meg, ahogyan azt a legmélyebben tudta átélni.

Jó dolog ez a fórum, nagyon örülök, hogy végre idetaláltam, köszönet a létrehozóknak érte. Biztonságérzetet ad egyrészt, hogy nem vagyok teljesen egyedül ezekkel a dolgokkal kapcsolatban (vagyis teljesen őrült ), másrészt elkápráztat ez a sokszínűség és kreativitás, amiket olvastam.
Olyan jó, hogy minden ember másképpen csodálatos és különleges.

Hatalmas ölelésekkel:
Kató

Sziasztok!
Én elég rosszul aludtam, többször is felébredtem. Reggelre valami nagyon fehéren villogó kockákat káttam, mintha nagyméretű kristályok lettek volna.