csodás álmok jőnek

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mostanában minden éjjel álmodom és ellentétben az elmúlt évek elvont álmaival, mostanában csupa életszerűt, minimális szürrealitással. Nem emlékszem mindre, de az érzésre igen, arra, hogy az álmom nem valami metafora vagy ilyesmi. De például rendszeresen emlékszem azokra az álmokra, amikor gyengédséget, öleléseket és csókokat álmodok :)

Nnnna:-) ezek bizony legalább annyira igazak és valóságosak, mint az, amit a 3d ben tapasztalunk, az úgy mond nappali tudatunkkal:-)
Adamus Rómában is elmondta, pár napja, hogy az álmaink nem azok, amik eddig voltak, a fejlődésünk egy új lépcsőfokára érve, mivel azt választottuk, hogy magunk mögött hagyjuk a múlt köreit- többé nem a múltbéli életeinkkel álmodunk, hanem valóban tapasztalunk, kisérletezgetünk, tanulunk, tanítunk az új energiában- álmunkban is.
Ezért mondta, hogy hajítsuk el az áloskönyvet, mert miközben az eberek egy széles csoportjára igaz lehet a sok definíció, ránk már biztosan nem, és egyre konkrétabb egyre szó-szerintibb álmokat hoznak majd az éjszakáink. Bármit álmodsz is, az megtörtént.

Szóval szeretnek Merci:-)))

Csók!

Olvastam, amit a római útról írtál, meg ez az álom-téma már korábban is felmerült.
Azóta is minden este álmodom és valóban, többé-kevésbé valósághűek a történetek és reggel még többnyire emlékszem is rájuk.

Hosszabb ideje már,hogy nem emlékszem az álmaimra. S bár azt választom,hogy emlékezni fogok reggel úgy ébredek,hogy nagyon ritkán jön vissza valami belőlük. Ellenben szokatlanul nyugodtak az éjszakáim és reggel azzal az érzéssel/tudattal ébredek,hogy ma is termékeny volt az aktivitásom. Minden bizonyiték nélkül tudom,hogy kinn vagyok, tevékenykedek és általában olyan messze elmegyek,hogy nem emlékszem semmire csak a jó érzésre:) A változás pedig a nyugalomban és a tudatban van:) Ti is érzitek ?

Merci! Szóval, semmi szürreális nincs az ölelésekkel, csókokkal teli álmokban? Ez igazán jó hír. Úgy tűnik, rádkattantak.

Nálam az a helyzet, hogy 10 évvel ezelőttig egyszerűen nem emlékeztem az álmaimra. Később jöttem rá, hogy féltem beengedni őket (nappali) tudatomba.
Aztán egyszer elhatároztam, hogy emlékezni akarok rájuk. És azóta emlékezem. A 2-3 havonta 1-1 álomemlék-tendencia az ellenkezőjébe fordult át.
És furcsamód semmi szürreális nem volt az álmaimban. Olyan élethelyzetekbe kerültem, akár nappali életemben. Az utóbbi 1-2 évben kezdtek "szürreálisodni", és apám ezév tavaszi halála óta egyre erőteljesebben tanító jellegűek, üzenetértékűek.
Mostanában próbálgatom a tudatos álmodást, és meglepő, jó érzést keltő tapasztalataim vannak.
Az álmoskönyveket valóban a sarokba lehet hajítani, ahogyan Kata írta. (sémák)
Vannak azonban megfontolásra érdemes könyvek is, melyek tiszteletben tartják szuverenitásunkat. Nekem személy szerint sokat jelentenek.
Robert Moss: Tudatos álmodás - érthető útmutató saját álomértelmezéseinkhez, utazásainkhoz, sőt, még pakauánkhoz is.
Tenzin Wangyal Rinpócse: Az álom és alvás tibeti jógája - azoknak, akik nem idegenkednek a keleti gondolkodás(talan)módtól. Segít az álomélet megértésében és tudatunk természetének felismerésében.
Seth könyve, különösen a 8. fejezet (Alvás, álmok és a tudat): egy nagy lénytől megvilágosító erejű gondolatok, csatornázott üzenetként.
Valamennyi a dualitáson való túllépésről szól. Szépen kiegészítik egymást Adamus, Kuthumi és természetesen sok más entitás üzeneteivel. Jó érezni az összhangjukat. (Még ha más nyelvezettel íródtak is.)
Igen, igaza van Giginek: sokáig kívül kerestük azt, ami mindig is velünk volt/van/lesz. Önmagunkat. (11.11 hozzászólása kapcsán)
Jiddu Krishnamurti próbált ráébreszteni minket már évtizedekkel ezelőtt: hiba másokat követni, bárki legyen is az, akit követsz.